(igazából el vagyok költözve) A linkért lehet nekem írni, aztán talán még meg is kapja, aki megérdemli.
Ha nemis ilyen szörnyen komoly a dolog, hogy Jim Morrisonnal kelljen megénekeltetni, ne emeljetek kifogást a művészi címadás ellen. Amint azt nyilván minden kedves (vagy rohadék) látogató észrevette, az utóbbi időben olyan rendszerességgel blogolok, mint amilyen gyakran cipőtvásárolni szoktam, és ráadásul olyan elengedhetetlenül lényegs információkat közlök, hogy az FBI gorillái már a lépcsőházunkban tanyáznak. Szóval ennek eredményeképpen úgydöntöttem megszülöm az elhatározást, hogy bezárok. Pontosabban nem, mert nemkell itt hullámcsattal feltörni a pici lakatokat, lehet kattintgatni, ha valakineg ingerenciája támadna reá ésömlengős búcsúszöveget sem fogok írni, mert bármikor gondolhatok egyet, hogy visszatérek mint a terminátor, és amúgysem fogok teljességgel elszakadni itt mindenkitől mert szorgosan látogatom majd azokat akiket látogatni szeretnék. Arról van itten szó csupán, hogy naplót fogok írni, mert lássukbe, országvilág előtt mégiscsak más a dolog. A naplók sarkában ugyan nemszoktak Kiss Tibik gitárzani, de azthiszem ezt még vállalni tudom. A csereberék saját belátására bízom, hogy kinthaggyák e becses nevemet az oldalukon, vagy örömkurjongatások közepette nyomnak a delete gombra.
Éshogy Lovasi András velős és mélyenszántó szavait idézzem:
KÖSZIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!
„há passzoljá mán nékem is linköscuccot drágaídezstezsvírem. :DD
kíváncsi vagyok nagyon (:”